Termelékenység blog

A 10-250 főt alkalmazó középvállalatok hatékonyságát, termelékenységét, versenyképességét javító fogások, trükkök, eljárások, fortélyok a blog fő témája.

Friss topikok

  • Polló László: Kedves HáHá! Köszönöm a biztatást és különösen köszönöm a linket! Gyakorlatilag összefoglalja mind... (2013.04.03. 08:42) Hogyan fogj aranyhalat? 2. rész
  • Polló László: Kedves kgab57! Sajnos nem lehet erre fogni az alacsony termelékenységet. Eleve, a külföldi tulajdo... (2013.02.06. 14:42) A kormány miatt vagy sikertelen?
  • Polló László: @Rossonerooo: Kedves Rossonerooo! . 1) Bár ezért a közgazdászok meg szoktak róni, de nem hiszek a ... (2013.01.05. 08:55) Amiről a kormány nem beszél
  • Polló László: A magyar belföldi piacot meghatározó iszapbirkózásban tényleg annál alacsonyabb az elérhető ár, mi... (2013.01.02. 23:21) Új piac - régi piac dilemma
  • Gina53: Így igaz. Remek játék és észtorna. Most volt Tihanyban a Tűzkert étteremben tarokkverseny 63 fő ré... (2012.10.04. 09:10) Ulti vagy tarokk?

Nehéz 2012-es éven vagyunk. Mit várhatunk 2013-tól? Merre menjünk, mit csináljunk, hogy 2014 elején ne kelljen leírni, hogy nehéz 2013-as éven vagyunk túl...

Kiket és milyen mértékben érintett a válság?

A 2008-as világgazdasági válság majdnem 5 éve indult. Már látszik, mely országok vészelték át az jobban, és kik nehezebben. Ebből némi stratégiai tanulság levonható.

A válság kirobbantója, a tisztességtelen bankokkal teletűzdelt Egyesült Államok, köszöni szépen, jól megvan. Tíz éve még a dollár 30%-kal ért többet az eurónál. Ma éppen ennyivel kevesebbet. Ezzel vissza is nyerte az árakban a versenyképességét. Az inflációt meg lenyelette a lakosságával. Mivel közben javította a termelékenységet, ezért az életszínvonalban messze nem volt ilyen drámai a csökkenés. Az USA rettenetesen el van adósodva (több mint a GDP-je 100%-a). Ha Magyarország lenne ilyen mértékben eladósodva, már régen csődbe ment volna. Ám az USA a világ legerősebb katonai hatalma és a világ tartalékvalutája is az ő pénze. Ezért más ligában játszik, mint a többi ország. Számunkra sem mintával, sem tanulsággal nem szolgálhat.

Kína fejlődése lelassult. Ám még mindig örömmel fogadnánk el azokat a növekedési százalékokat, amik Kínát jellemezték az eltelt 5 évben. Kína hatalmas ország, önellátó sok mindenben és a tömegtermelés exportban a világon legjobb. Kellemetlenül érintette őket is a válság. A lassuló világgazdaság. A világszerte csökkenő lakossági fizetőképes kereslet az áruikra. Vannak és lesznek problémái a saját lakossága növekvő igényeivel, a környezetszennyezéssel, az exportja segítésére nyakló nélkül vásárolt USA államkötvényekkel, de igazándiból azt lehet mondani, hogy ők is más ligában fociznak, mint mi.

Kihez kellene akkor magunkat mérni? Szerintem legjobb a hozzánk méretben hasonló államokhoz. Például Dánia, Hollandia, Belgium, Svédország, Finnország. Mindegyik sokkal könnyebben viselte a válságot, mint mi. Ennek sok tényezője van, amiből csak egyet ragadok ki: a közepes méretű cégei sokkal termelékenyebbek, mint a hasonló nagyságú magyar vállalatok. Ezekben az országokban már természetes, hogy egy középvállalat nem a kis nemzeti piacban gondolkodik, hanem legalább a környező országokban is gondolkodik.

A hazai KKV-k termelékenysége nagyon gyenge

Olvasgatom a Világbank egy 2003-ban megjelent tanulmányát. Abban kimutatták, hogy minél magasabb az egy főre eső GDP egy országban, annál nagyobb létszámot foglalkoztatnak a KKV-k és annál nagyobb mértékben járulnak hozzá az ország nemzeti jövedelméhez. A fejlett országokban akkor a létszám 64%-át foglalkoztatták és a GDP 56%-át állították elő. Ma mi sem állunk a foglalkoztatási rátában messze ettől a számtól, valahol 55-60% körül lehetnek a KKV-ben foglalkoztatottak. Ám a GDP-nek legfeljebb, ha a 20-30%-át állítják elő. Azaz a hazai KKV termelékenység messze leszakadt a hatékony nagyvállalati mögött.

Meglátszik ez az ilyen cégekben elérhető fizetések nagyságán is. Egyre nehezebben és egyre kisebb vásárlóértékű jövedelmeket lehet csak a hazai KKV-kben szerezni. Az alacsony termelékenység miatt a hazai középvállalatok legfeljebb 10-15%-a képes exportra. A többiek a magas eladósodottság kamatszolgálata és az alacsony fizetések miatt csekély fizetőképességgel rendelkező hazai piacon tolongnak. Iszapbirkózásban, ahol senkinek nem terem babér.

Export, beszállítás nagyvállalatnak és import kiváltás: a kiutak

Mi tehát a kiút egy közepes méretű vállalat számára? Az export, a beszállítás nagyvállalatoknak vagy az import kiváltás. Mindháromra jellemző, hogy bizonyos minőségi és termelékenységi szint alatt szóba sem állnak az emberrel. Ám bármennyire is magasnak tűnnek a követelmények, más út nincs. Főleg hiábavaló a politikától várni, hogy megoldást találjon. A politikusok jelenleg kevés jövedelemből próbálnak viszonylag magas adókkal valamiféle versenyképességet összeeszkábálni, de ez reménytelenül vesztes játszma. Az alacsony adó még jobban elzüllött országot eredményezne. Nincs mese, a munkavállalók zömét foglalkoztató KKV-knek kell a termelékenységét javítani. Szervezéssel, szervezetfejlesztéssel, tanulással, gépesítéssel, oktatással, jobb és hatékonyabb munkamódszerekkel, érdekeltségi rendszerrel, tervezéssel és kontrollinggal, karcsúsított gyártással és egyéb hatékonyság javító eszközökkel.

A termelékenység meghatározása

A termelékenység szó jelenleg nem egy pontosan definiált fogalmat takar. (Itt olvashat róla egy cikket.) Én azt a definíciót kedvelem, hogy egy ember mekkora új értéket tud létrehozni egy adott időszak alatt. A hazai KKV-k szintjén ez kb. 3MFt/fő/év értéken található (a magyar nagyvállalati 12MFt/fő/év, az EU átlag 13,5MFt/fő/év). Exportképességhez, importtal versenyezni tudáshoz, nagyvállalati beszállítói pozíció eléréséhez általában 8-10MFt/fő/év termelékenység elérésére van szükség. Azaz a legtöbb 4-5MFt/fő/év termelékenységi mutatóval rendelkező középvállalatban a termelékenység duplájára lenne szükség.

Tudomásom szerint nincs királyi út ennek az elérésére. Én csak a fáradságos, akár több száz apró kis javító intézkedés eredményeként elérhető utat ismerem. Sőt, tovább megyek: szerintem hazudik az, akik 2-3 intézkedéssel megvalósíthatónak tartja ezt. Hatalmas munka kultúra elmaradást kell behoznunk, ha az említett, hozzánk hasonló méretű fejlett államokkal szeretnénk versenyezni.

Az első három nehéz lépés

Mit kell tehát tenni? Az első lépés a probléma felismerése. Mérleg adatokból szépen mindenki ki tudja számolni azt, hogy a cégében mekkora az egy főre eső termelékenység (a megadott linken van erre egy képlet). Ha ez tényleg az általam előre megjósolt 4-5 MFt/fő/év tartományba esik, akkor a következő lépés az, hogy leszámolunk azzal az illúzióval, hogy majd bármelyik következő kormány helyettünk ezt jobbá teszi. S itt jön a tapasztalatom szerint legnehezebben megléphető fázis. Ez pedig annyi, hogy eldobjuk a Vadkeleten eddig a túlélésünket biztosító "én vagyok a legjobb" macsó hozzáállást és segítséget kérünk. Olyanoktól, akik tudják, milyen további sok száz lépésre lesz szükség a következő 6-18 hónapban a termelékenység duplázáshoz.

Több tucat cégben volt alkalmam megfigyelni, milyen rettenetesen nehéz ezt a három első lépést megtenni. Az alapító tulajdonosnak a korábbi sikeres évtizedét és az ott berögzült rutinjait kell elvetni, azoktól kell megszabadulnia. Lelkileg érthető, hiszen ki az az őrült, aki egy sikeres évtizedet és annak minden tapasztalását ki akarja dobni? Ám a világ megváltozott. Már nincs hova eladósodni (sőt, el kell kezdeni a visszafizetést), nincs elkótyavetyélhető állami vagyon (inkább vissza kellene szerezni a közműveinket, ha nem akarjuk ingünket-gatyánkat a rezsire kifizetni), nincsenek tömegével frissen munkába álló jól képzett fiatalok (helyette a nyugdíjasok száma növekszik megállíthatatlanul). Ki kell lépni a magyar piacról, el kell kezdeni versenyezni az Európai Uniós porondon. Ahol 500 millió ember él. Minden más út csak stagnáláshoz és fokozatos zsugorodáshoz, elhaláshoz vezet. Ezt látjuk 2008 óta a hazai középvállalatok sorsában. Ám csak akkor fog a folyamat megfordulni, ha tömegével ismeri fel a mintegy 30.000 hazai középvállalat, hogy változni kell.

A termelékenység javítás menetrendje

Ha megvan az elhatározás és döntés, a többi már csak technika. Persze, pénzbe kerül, meg egy csomó munkát is bele kell feccölni. Ám léteznek olyan tanácsadók, akik a díjazást elért eredmény alapon vállalják (én is ilyen vagyok). A változás mindig ellenállást vált ki és egyetlen cégvezetőnek sem álmai netovábbja, ha ismét egy komoly, akár másfél évig elhúzódó változáson kell áthajszolnia a csapatát. Nekem az vált be, hogy team-eket alapítok a helyi emberekből és azokkal - megfelelő képzés után - találtatom ki a szükséges változásokat. Ha nem én mondom, hanem ők találják ki, akkor sokkal jobb az esély a tartós változásra.

Egy alapító-cégvezetőnek ezt sem könnyű elviselnie. Le kell mondania a hatalma elég nagy részéről és át kell engednie a fejlesztési terepet a munkatársainak. Egy korábban diadalmas fejlődést produkáló, a mikróvállalatból középvállalati szintet elérő vezető nehezen viseli ezt a háttérbe húzódást. Talán ezért van az, hogy ilyen sok középvállalat van még mindig leragadva a hazai piacon. Ám egyetlen életszínvonalban előttünk járó hozzánk hasonló méretű országban sem sikerült még az a bravúr, hogy alacsony termelékenységgel meg tudtak volna maradni az országhatáraikon belül a középvállalatok. Bármennyire is fájdalmas az ember életének egy sikeres darabkáját kivágnia magából, még sincs más lehetőség.

Tehát félre kell tenni a sürgősnek látszó, de csak a pillanatnyi túlélést szolgáló apró munkamorzsákat. Meg kell nézni, hogyan áll a cég termelékenysége. Ki kell számolni, hogy dupla termelékenységgel vajon milyen áron lehetne árulni a termékeit? Ha ezzel be lehet lépni az EU-s piacra, akkor ezt fokozatosan meg kell tenni és fel kell közben nőni a feladathoz. Ha most elkezdjük, akkor egy év múlva már nem kell siránkozni egy újabb elvesztegetett éven.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://termelekenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr555006240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása