Termelékenység blog

A 10-250 főt alkalmazó középvállalatok hatékonyságát, termelékenységét, versenyképességét javító fogások, trükkök, eljárások, fortélyok a blog fő témája.

Friss topikok

  • Polló László: Kedves HáHá! Köszönöm a biztatást és különösen köszönöm a linket! Gyakorlatilag összefoglalja mind... (2013.04.03. 08:42) Hogyan fogj aranyhalat? 2. rész
  • Polló László: Kedves kgab57! Sajnos nem lehet erre fogni az alacsony termelékenységet. Eleve, a külföldi tulajdo... (2013.02.06. 14:42) A kormány miatt vagy sikertelen?
  • Polló László: @Rossonerooo: Kedves Rossonerooo! . 1) Bár ezért a közgazdászok meg szoktak róni, de nem hiszek a ... (2013.01.05. 08:55) Amiről a kormány nem beszél
  • Polló László: A magyar belföldi piacot meghatározó iszapbirkózásban tényleg annál alacsonyabb az elérhető ár, mi... (2013.01.02. 23:21) Új piac - régi piac dilemma
  • Gina53: Így igaz. Remek játék és észtorna. Most volt Tihanyban a Tűzkert étteremben tarokkverseny 63 fő ré... (2012.10.04. 09:10) Ulti vagy tarokk?

Juthatunk-e előrébb ostoba kormányzás alatt? Van-e egyéni cselekvési lehetőségünk akkor, ha az ország vezetői nem ügyesek? A hazai KKV-k sorsa eleve meghatározott, vagy van kitörési lehetőség?

Ördögök és angyalok a sajtóban

Ha belenézünk a sajtótermékekbe, belehallgatunk a rádióba vagy megnézünk egy tévé híradót, akkor két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény csomagot kapunk. Az egyik szerint minden bajunk, szenvedésünk és nyomorúságunk forrása a kormány rossz, elhibázott gazdaságpolitikája. A másik szerint meg boldogulásunk, üdvözülésünk és felfele ívelésünk egyedüli forrása a kormány kiváló, szakértelemtől duzzadó gazdaságpolitikája. S ami még külön érdekesség, hogy érdektelen, ki is van kormányon, a sajtó mindig ugyanígy működik. Csak a pillanatnyi kormány színétől függően az egyes kiadók hol ide, hol meg oda tartoznak.

Az első látásra világos, hogy a két csomag legalább egyike biztosan nem igaz; ezt a formális logika szabályai kizárják. Cikkemben azt szeretném bizonyítani, hogy mindkettő hazug. Méghozzá olyan mértékben, hogy az igazságnak csak rendkívül csekély elemét tartalmazza az egyikük. A másik még annyit sem.

Az egyikben még meglévő igazság mértéke oly csekély, hogy nem is fárasztom magam ennek kimutatásával. Tudom, hogy elvakult és begőzölt pártkatonák máris megvetésükkel sújtanak és felszólítanak az állásfoglalásra, a szekértáborukhoz csatlakozásra. Nem szeretném megtenni. Sok évtizedet lehúztam és nem álltam be egyetlen politikai brancsba sem. Most sem fogom megtenni - bármennyire is gyanús lesz ez a szekértáborok népe felől nézve.

A kormányok működésének tényleges súlya

Ha ilyen sommásan elintézem a gazdaságpolitikával foglalkozó sajtó két nagy csoportját, akkor hol is az igazság? A mese tévé csatornák, a természetfilmek vagy a brazil végtelenített szappanoperák az, ahol az leledzik? Sajnos itt sem: a mai magyar életről itt sem találunk használható információt. Bizony nagyon kell keresgélni az interneten, amíg a főáramú sajtó által nem reklámozott tanácsadókig, blog írókig jutunk el. Ahol ki merik mondani az igazságot, ahol meg merik mondani, ha a király meztelen.

Mert bizony a cégek és magánszemélyek sikertelenségéhez csak csekély mértékben tud hozzájárulni egy kormány. A mai rendkívül képmutató képviseleti demokrácia államformában a kormány szinte csak azoknak tud osztogatni, akik a szűk - éppen uralkodó - brancshoz tartoznak. A főáramú sajtó meg két részre oszlik: az osztogatásból éppen kimaradók és az éppen haszonélvezők támogatására. Ám ezek összesen az ország 5-6%-át teszik ki, nem többet. Az ő marakodásuktól hangos a sajtó. A csendes túlnyomó többség csak négy évenként kap egy csekély epizódszerepet, amikor a főáramú sajtó propagandájától megszédítve leadja szavazatát valamelyik brancs mellé. Egy ideig csendesen reménykedik, hogy jobb lesz neki is, majd beletörődik, hogy a világ már csak ilyen és neki a képviseleti demokráciában sem osztanak lapot.

Noha a képviseleti demokráciák csődje jól látszik, de egyelőre elfedi ezt a hangos politikai propaganda meg egy másik nagyon fontos világjelenség. Ez pedig az, hogy szép csöndben, szinte észrevétlenül, az egyes emberek és a vállalkozások is olyan eszközök birtokába kerültek, hogy szinte teljes mértékben a saját kezükbe tudják venni a sorsuk irányítását.

A minőség társadalma

Már Németh László is a múlt század 30-as éveiben arról írt esszéket, hogy társadalmunkban a minőség forradalma várható. A XXI. században azután el is érkeztünk ide. Ma a gazdaságban azok boldogulnak, akik a legjobb minőséget tudják produkálni a legalacsonyabb áron. Minőségi kompromisszum nincs. Akik a legjobbra képtelenek, azok ha olcsók, akkor sem boldogulnak, mert szinte mindenből túlkínálat van. Pénze meg csak a legigényesebb rétegnek van; a többiek elszegényedtek, lemaradtak.

Lehet arról értekezni, hogy ez egy igazságtalan, rossz rendszer. Lehet utálni és nem szeretni ezt az állapotot. Tegyék nyugodtan! Néha én is teszem, mert én sem szeretem. Ám ettől ez még mostanában nem fog megváltozni. Ezért én inkább az energiáimat főleg az alkalmazkodásra, a lehetőségek kihasználására fordítom. Illetve másoknak is megpróbálom megmutatni, hogyan, miként tud ezen körülmények között is boldogulni.

Mit kell tudni?

A legfontosabb az, hogy rendelkezzünk a legjobb minőség előállításának a tudásával. Ez ezer apró trükkből áll, illetve megkövetel némi beágyazottságot a világkereskedelembe, hogy a szükséges minőségű anyagokhoz, alvállalkozókhoz hozzá tudjunk jutni. Legtöbbször ezt a tudást titok védi. Nem kötik a legjobbak az orrunkra, hogy mitől is ők a legjobbak. Ezért keményen meg kell küzdeni azért, hogy oda felkapaszkodjunk. Ráadásul mozgó célpontra lövünk: mire utolérjük őket, ők már még előrébb vannak. Mégsem reménytelen a dolog! Kellő kitartással ma szinte bárkit, bármilyen céget utol lehet érni.

Korábban ez szinte lehetetlen volt. Rendek és rangok, zárt kolostorokban őrzött könyvek, csak a gazdagoknak megnyíló iskolarendszer tette lehetetlenné az egyének és a cégek számára, hogy előbbre jussanak. Generációk teltek el változtalan hatalmi és tudás viszonyok mellett. Ezért korunk egy olyan aranykor, amit nem becsülünk eléggé. Ekkora szabadsága soha nem volt az egyéneknek és a belőlük alakult gazdasági csoportoknak!

Jó emberi viszonyok építése

Van a titkolt tudásnak egy olyan ága, ami általánosan igaz minden emberre, minden cégre. Ez az egymás közötti emberi viszonyok felépítésére vonatkozó ismeretanyag. Vannak sikeres és vannak sikertelen kapcsolatépítési modellek. Bizonyos viselkedési módok lehetővé teszik a versenyzést a legjobbakkal, mások meg nem. Kopátsy Sándor az "Új közgazdaságtan" című könyvében bizonyította be, hogy az emberi kultúra a legfontosabb eleme a közgazdaságtannak. Fontosabb, mint a természeti kincsek, az utak és kikötők, az infrastruktúra, a tőke és technológia. Az általa puritánnak nevezett népek a földgolyón mindenütt boldogulni tudtak - akkor is, ha a "klasszikus" közgazdasági tényezőkből igencsak gyengén voltak ellátva.

Viselkedési és hatékonysági kódex fedlap.jpgMég 2007-ben írtam az emberek egymás közötti helyes viselkedéséről egy jegyzetet. Később bővítettem a terjedelmét. Fél éve elkezdtem teljesen átírni. Mostanra könyvnyi terjedelmű lett. "Viselkedési és hatékonysági kódex" lett a címe. Tudom, hogy rettentő nagyképűen hangzik, mégis igaznak tartom és leírom: ha egy emberi gazdasági közösség az ezen könyvben foglaltaknak megfelelően szervezi meg az egymással szembeni viselkedését, akkor versenyképes lesz a világgazdaságban.

Ha ennyi nagyképűség sem riasztja meg és érdekli a könyv, akkor bővebb ismertetőt, olvasói véleményeket, illetve az első fejezet ingyenes letöltési lehetőségét itt találja meg:
http://www.lilium.hu/viselkedesi-es-hatekonysagi-kodex

Kérem szóljon hozzá, írja meg véleményét a blog bejegyzés alatt nyíló téglalapban!

Telki, 2013. január 27.                                                               Polló László

Címkék: sajtó hatékonyság kormány viselkedés viselkedési és hatékonysági kódex

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://termelekenyseg.blog.hu/api/trackback/id/tr975046576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

go2go 2013.01.28. 15:52:15

"Mert bizony a cégek és magánszemélyek sikertelenségéhez csak csekély mértékben tud hozzájárulni egy kormány."
Én azért elvárnám, hogy az adókból, vagyis a cégek vállalkozások (alkalmazottak és tulajdonosok) pénzéből fenntartott kormány legalább kis mértékben tegyen eleget egyik feladatának:
Az őt fenntartók jogi, gazdasági szabályozását, egyszóval környezetét úgy alakítsa, hogy az átlátható legyen és a működést, ha nem is segíti, de legalább ne gátolja. Egy ország viszonylatában ez az elvárás olyan, mint egy távfutó esetében az, hogy az edzője ne tegyen súlyokat (láncot) a versenyző lábára.

Polló László · http://termelekenyseg.blog.hu 2013.01.28. 19:49:20

Én meg úgy vélem, hogy túlzott fókusz van azon, hogy mit csinál és mit nem csinál a kormány. 23 éve ezen görcsöl majdnem mindenki. Pedig azok, akik ehelyett elkezdtek dolgozni, tanulni, bizonyítják, hogy akár a kormányok ellenére, akár a súlyok és láncok ellenére is lehet itt boldogulni. Három kategória boldogul jól: 1) a közvetlen exportálók 2) az exportra dolgozó nagyvállalatok beszállítói 3) az importtal versenyezni tudók.í
.
Az edző és súly hasonlatot továbbvíve: Balczó András úgy lett olimpiai bajnok, hogy a Szabadsághegyen a futóedzéseit ólomövvel megterhelve végezte. Az olimpiai futás ehhez képest neki felüdülés volt. Azaz aki a hazai iszapbirkózásból ki tud emelkedni, mert annyira termelékennyé vált, hogy versenyképes lett az EU-s és világpiacon, az a további akadályokat már játszva győzi le. Lehet, hogy javíthatatlanul optimista vagyok, de sok cégnél láttam már ezt, s tudom, hogy ez megvalósítható. Csak károgás és sült galamb várás helyett el kell kezdeni tanulni, szervezni, tervezni, mérni, korrigálni, dolgozni. Ma nincs olyan cég az országban, ahol ne tudnék 2-3 napos felmérés után több száz sürgősen megvalósítandó olyan feladatot találni, amelyek végrehajtása után akár meg is duplázódhat a termelékenység.

go2go 2013.01.30. 15:12:58

1. Nem lehet, nem tud minden vállalkozás az 1-3. kategóriában lenni.
Erre sehol a világon nincs példa. (Ami persze nem jelenti azt, hogy akkor nem is lehetne, minden esetre informatív adat.)
2. "utóedzéseit ólomövvel megterhelve végezte" a baj, csak az, hogy itt nem edzésről, hanem folyamatos versenyről van szó. Nem lehet a hazai iszapbírkózást edzének tekinteni. Maga az is verseny.
3. Minden cégnél lehet javítani, változtatni valót találni. Talán éppen ezért tudunk mi, tanácsadók, coachok megélni :-)
A gondok ott kezdődnek, amikor nemhogy a változtatásokjra, de azok szükségességének felderítésére sincs erőforrás, ahol pedig van, ott sokszor akarat, vagy éppen elegendő tudás, realitás érzék.

4. Ebben a cikkben a közgazdász gondolainak egy része egybecseng valahol a mondanivalóddal:
"http://fn.hir24.hu/gazdasag/2013/01/30/ime-a-megoldas-magyarorszag-problemaira/" minden vállakozás

Polló László · http://termelekenyseg.blog.hu 2013.01.30. 17:34:46

@go2go: Papp Józsival már egy ideje levelezésben állok és sok mindenben egy rugóra jár az agyunk. Noha a cikk úgy írja, mintha ez újdonság lenne, de Józsi már a 2-3 éve megjelent "Magyar gazdasági csoda" című könyvében is leírta ezeket a gondolatokat. Sajnos az EU-ban nem így gondolkodnak, mert a jelenlegi fejlesztési pénzek kiosztási módja biztosítja, hogy a fejlettebbekhez megrendelések formájában jelentős részben visszacsurogjanak az így kiosztott pénzek, ezért nem fogják engedni az adósságcsökkentésre fordítani... Pedig jó lenne!
.
A belföldi piac iszapbirkózás (vagy Madách hasonlatával: sok az eszkimó és kevés a fóka) - ebben nincs vita közöttünk. A belföldi piaci szereplők nagy része ostoba és még azt sem tudja, hol a hiba. Akkor sem, ha megmondom neki. Ebben is egyetértünk, azonosak a tapasztalataink. Azokon tudok csak segíteni, akik képesek felülemelkedni a nagy magyar macsó természetükön, lemondanak a helyi menő csávó címükről - amit a cégükben viselnek - és hajlandók elfogadni segítséget. A cikkel éppen egy ilyen szokásos vakságra szerettem volna ráirányítania figyelmet, hogy a kormánytól válnak megváltást, de az nem fog onnan jönni. Semmilyen pártzászló alatt.
.
A bárhol találok hibát nem azért van, mert olyan hű de okos vagyok, hanem mert annyira alacsonyra tették a lécet a magyar vállalkozások. Mivel az iszapbirkózásban csupa ilyen ellenféllel találkoznak, el sem tudják képzelni, mennyivel magasabban van a mérce a nemzetközi porondon. :)

kgab57 2013.02.06. 12:45:55

A hazai (nem)hatékonyság kérdésével kapcsolatban merült fel bennem:
A közelmúltig egy külföldi érdekeltségű cégnél dolgoztam, amely több nagy külföldi cég beszállítója. A szállítás és számlázás a külföldi testvér-cégünkön keresztül történik. Ez azt jelenti, hogy mi nyomott áron (sok ember minimálbérért robotol -> nullszaldo -> alacsony hatékonyság) dolgozunk itthon, a külföldi testvér pedig szinte semmit sem tesz hozzá, (kevés ember -> nagy haszon -> nagy hatékonyság) csak kaszál. Lehet, hogy ez egy egyedi helyzet, de szerintem mint alapszituáció már általános. Nem tekinthető döntően a nagy hatékonyság az erőfölényükkel és helyzeti előnyükkel visszaélni tudó cégek által keltett hamis látszatnak?

Polló László · http://termelekenyseg.blog.hu 2013.02.06. 14:42:57

Kedves kgab57!
Sajnos nem lehet erre fogni az alacsony termelékenységet. Eleve, a külföldi tulajdonban lévő cégek a munkaerőnek kb. a 20%-át foglalkoztatják (10%-ot s multik, s újabb 10%-ot a külföldi kézben lévő középvállalatok). 17-18%-ot foglalkoztat az állam, a többit a magyar tulajdonú cégek vagy önfoglalkoztatók. A külföldi tulajdonosoknak nem érdekük, hogy a nyereség külföldön képződjön, mert nálunk ennek az adója sokkal alacsonyabb, mint Nyugat-Európában. (Nálunk 500mFt nyereségig 10%, felette 19%; Ny-EU-ban meg jellemzően 32-39% között és nem sávos; a kettős adózás meg ki van csukva nemzetközi szerződésekkel, azaz az itt leadózott nyereséget adómentesen hazavihetik.) Ennek ellenére lehet egy ilyen hatás, mint amit leír, mert a gazdasági gyarmatok - amilyen hazánk is - nem sokat tudnak tenni ez ellen, ha éppen erre szottyan kedvük az erősebbeknek. De racionálisan gondolkodva nem tesznek ilyet.
.
Amúgy meg személyes tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobban szervezettek, sokkal hatékonyabbak a nyugat-európai gyártó üzemek, mint a hazai tulajdonban lévő kócerájok - tisztelet a kevés kivételnek. Jártam francia, olasz meg magyar gyárakban, s ez sajnos így igaz, ahogy írom. Egyszerűen el sem tudják a magyar tulajdonosok és munkatársaik, vezetőik képzelni, hogy mennyire magasra kell tenni a lécet ahhoz, hogy a nyugat-európai cégekkel versenyezni tudjunk. :(
Üdv: Polló László
süti beállítások módosítása