Juthatunk-e előrébb ostoba kormányzás alatt? Van-e egyéni cselekvési lehetőségünk akkor, ha az ország vezetői nem ügyesek? A hazai KKV-k sorsa eleve meghatározott, vagy van kitörési lehetőség?

Ördögök és angyalok a sajtóban

Ha belenézünk a sajtótermékekbe, belehallgatunk a rádióba vagy megnézünk egy tévé híradót, akkor két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó vélemény csomagot kapunk. Az egyik szerint minden bajunk, szenvedésünk és nyomorúságunk forrása a kormány rossz, elhibázott gazdaságpolitikája. A másik szerint meg boldogulásunk, üdvözülésünk és felfele ívelésünk egyedüli forrása a kormány kiváló, szakértelemtől duzzadó gazdaságpolitikája. S ami még külön érdekesség, hogy érdektelen, ki is van kormányon, a sajtó mindig ugyanígy működik. Csak a pillanatnyi kormány színétől függően az egyes kiadók hol ide, hol meg oda tartoznak.

Az első látásra világos, hogy a két csomag legalább egyike biztosan nem igaz; ezt a formális logika szabályai kizárják. Cikkemben azt szeretném bizonyítani, hogy mindkettő hazug. Méghozzá olyan mértékben, hogy az igazságnak csak rendkívül csekély elemét tartalmazza az egyikük. A másik még annyit sem.

Az egyikben még meglévő igazság mértéke oly csekély, hogy nem is fárasztom magam ennek kimutatásával. Tudom, hogy elvakult és begőzölt pártkatonák máris megvetésükkel sújtanak és felszólítanak az állásfoglalásra, a szekértáborukhoz csatlakozásra. Nem szeretném megtenni. Sok évtizedet lehúztam és nem álltam be egyetlen politikai brancsba sem. Most sem fogom megtenni - bármennyire is gyanús lesz ez a szekértáborok népe felől nézve.

A kormányok működésének tényleges súlya

Ha ilyen sommásan elintézem a gazdaságpolitikával foglalkozó sajtó két nagy csoportját, akkor hol is az igazság? A mese tévé csatornák, a természetfilmek vagy a brazil végtelenített szappanoperák az, ahol az leledzik? Sajnos itt sem: a mai magyar életről itt sem találunk használható információt. Bizony nagyon kell keresgélni az interneten, amíg a főáramú sajtó által nem reklámozott tanácsadókig, blog írókig jutunk el. Ahol ki merik mondani az igazságot, ahol meg merik mondani, ha a király meztelen.

Mert bizony a cégek és magánszemélyek sikertelenségéhez csak csekély mértékben tud hozzájárulni egy kormány. A mai rendkívül képmutató képviseleti demokrácia államformában a kormány szinte csak azoknak tud osztogatni, akik a szűk - éppen uralkodó - brancshoz tartoznak. A főáramú sajtó meg két részre oszlik: az osztogatásból éppen kimaradók és az éppen haszonélvezők támogatására. Ám ezek összesen az ország 5-6%-át teszik ki, nem többet. Az ő marakodásuktól hangos a sajtó. A csendes túlnyomó többség csak négy évenként kap egy csekély epizódszerepet, amikor a főáramú sajtó propagandájától megszédítve leadja szavazatát valamelyik brancs mellé. Egy ideig csendesen reménykedik, hogy jobb lesz neki is, majd beletörődik, hogy a világ már csak ilyen és neki a képviseleti demokráciában sem osztanak lapot.

Noha a képviseleti demokráciák csődje jól látszik, de egyelőre elfedi ezt a hangos politikai propaganda meg egy másik nagyon fontos világjelenség. Ez pedig az, hogy szép csöndben, szinte észrevétlenül, az egyes emberek és a vállalkozások is olyan eszközök birtokába kerültek, hogy szinte teljes mértékben a saját kezükbe tudják venni a sorsuk irányítását.

A minőség társadalma

Már Németh László is a múlt század 30-as éveiben arról írt esszéket, hogy társadalmunkban a minőség forradalma várható. A XXI. században azután el is érkeztünk ide. Ma a gazdaságban azok boldogulnak, akik a legjobb minőséget tudják produkálni a legalacsonyabb áron. Minőségi kompromisszum nincs. Akik a legjobbra képtelenek, azok ha olcsók, akkor sem boldogulnak, mert szinte mindenből túlkínálat van. Pénze meg csak a legigényesebb rétegnek van; a többiek elszegényedtek, lemaradtak.

Lehet arról értekezni, hogy ez egy igazságtalan, rossz rendszer. Lehet utálni és nem szeretni ezt az állapotot. Tegyék nyugodtan! Néha én is teszem, mert én sem szeretem. Ám ettől ez még mostanában nem fog megváltozni. Ezért én inkább az energiáimat főleg az alkalmazkodásra, a lehetőségek kihasználására fordítom. Illetve másoknak is megpróbálom megmutatni, hogyan, miként tud ezen körülmények között is boldogulni.

Mit kell tudni?

A legfontosabb az, hogy rendelkezzünk a legjobb minőség előállításának a tudásával. Ez ezer apró trükkből áll, illetve megkövetel némi beágyazottságot a világkereskedelembe, hogy a szükséges minőségű anyagokhoz, alvállalkozókhoz hozzá tudjunk jutni. Legtöbbször ezt a tudást titok védi. Nem kötik a legjobbak az orrunkra, hogy mitől is ők a legjobbak. Ezért keményen meg kell küzdeni azért, hogy oda felkapaszkodjunk. Ráadásul mozgó célpontra lövünk: mire utolérjük őket, ők már még előrébb vannak. Mégsem reménytelen a dolog! Kellő kitartással ma szinte bárkit, bármilyen céget utol lehet érni.

Korábban ez szinte lehetetlen volt. Rendek és rangok, zárt kolostorokban őrzött könyvek, csak a gazdagoknak megnyíló iskolarendszer tette lehetetlenné az egyének és a cégek számára, hogy előbbre jussanak. Generációk teltek el változtalan hatalmi és tudás viszonyok mellett. Ezért korunk egy olyan aranykor, amit nem becsülünk eléggé. Ekkora szabadsága soha nem volt az egyéneknek és a belőlük alakult gazdasági csoportoknak!

Jó emberi viszonyok építése

Van a titkolt tudásnak egy olyan ága, ami általánosan igaz minden emberre, minden cégre. Ez az egymás közötti emberi viszonyok felépítésére vonatkozó ismeretanyag. Vannak sikeres és vannak sikertelen kapcsolatépítési modellek. Bizonyos viselkedési módok lehetővé teszik a versenyzést a legjobbakkal, mások meg nem. Kopátsy Sándor az "Új közgazdaságtan" című könyvében bizonyította be, hogy az emberi kultúra a legfontosabb eleme a közgazdaságtannak. Fontosabb, mint a természeti kincsek, az utak és kikötők, az infrastruktúra, a tőke és technológia. Az általa puritánnak nevezett népek a földgolyón mindenütt boldogulni tudtak - akkor is, ha a "klasszikus" közgazdasági tényezőkből igencsak gyengén voltak ellátva.

Még 2007-ben írtam az emberek egymás közötti helyes viselkedéséről egy jegyzetet. Később bővítettem a terjedelmét. Fél éve elkezdtem teljesen átírni. Mostanra könyvnyi terjedelmű lett. "Viselkedési és hatékonysági kódex" lett a címe. Tudom, hogy rettentő nagyképűen hangzik, mégis igaznak tartom és leírom: ha egy emberi gazdasági közösség az ezen könyvben foglaltaknak megfelelően szervezi meg az egymással szembeni viselkedését, akkor versenyképes lesz a világgazdaságban.

Ha ennyi nagyképűség sem riasztja meg és érdekli a könyv, akkor bővebb ismertetőt, olvasói véleményeket, illetve az első fejezet ingyenes letöltési lehetőségét itt találja meg:
http://www.lilium.hu/viselkedesi-es-hatekonysagi-kodex

Kérem szóljon hozzá, írja meg véleményét a blog bejegyzés alatt nyíló téglalapban!

Telki, 2013. január 27.                                                               Polló László