EZ egy idevágó idézet:
"Egy szervezet összehangolt célokból, vonalakból és terminálokból
áll. Ez minden, amiből áll.
Ahhoz, hogy életképes legyen, egy a saját határain kívüli
terület számára tisztességes és értékes cserét kell biztosítania,
mégpedig olyan mennyiségben, ami kielégíti a szükségleteit.
Ahhoz, hogy terjeszkedni tudjon, meg kell erősítenie céljait,
gyarapítania kell vonalait és termináljait, és a sokszorosára, messze a
saját fogyasztási szintje fölé kell növelnie a cseréjét.
Amikor ezt teljesen megérted, akkor megértesz minden
csoportot, vállalatot, társadalmat, civilizációt, országot vagy
birodalmat."
Az egész itt elérhető:
3ddigitalispublikacio.hu/media/wise/wise/2/wise.php

@Topwise: én értem, amit ír, mert átrágtam magam LRH bikkfanyelvén, azaz terminológiáján. Viszont a hazai vállalkozók többsége erre vagy nem lesz képes, vagy nem lesz hajlandó. Ráadásul meggyőződésem, hogy vannak olyan nemzeti sajátosságaink, amit célszerű figyelembe venni, amikor a hazai cégek termelékenységének a javításával foglalkozunk. Sokakkal ellentétben nekem nincs sok bajom a Wise tevékenységével, mert tisztességes, az én céljaimhoz hasonló célok irányába is halad. Az általam választott módszer és végső cél csokor azonban eltér. Ezek közül az egyik legfontosabb a középvállalatok exportképességének a gyors elérése - amiről a blog bejegyzés is szól.

Kedves Laci! "Ahhoz, hogy életképes legyen, egy a saját határain kívüli
terület számára tisztességes és értékes cserét kell biztosítania,
mégpedig olyan mennyiségben, ami kielégíti a szükségleteit." - ezt az államnak kell jól átrágni, hogy megértse és ennek érdekében tegyen. Sőt, az összes létező állami szervezetnek ezt kellene támogatni és kezelni (meggyőzni) azokat, akik ezzel ellentétes dolgokat támogatnak, vagy ezt nem támogatják. Az egész Innovációs potenciál, a törvényeink, a tudósaink valahogy ehhez kellene hozzájárulni. Ebbe bele tartozhat a munkatársak és vezetői réteg képzése, az ideális vállalti struktúra, stb.

@Topwise: Kedves Topwise!
.
Amióta csak tanácsadással foglalkozom, azóta meg nem sértett szabályom, hogy csak a versenyszférában dolgozom. Ezt ismerem, ennek az értékrendjét tudom helyes irányba alakítani. A képviseleti demokrácia rossz államformájában az állam működésére nincs ráhatásom, mert csak olyan módszerekkel lehetne, amik ütköznek az erkölcsi elveimmel.
.
Ráadásul - és ezt próbáltam a cikkben is bizonygatni - a termelékenység, versenyképesség, hatékonyság elsősorban vállalaton belül kezelhető kategóriák, ahol felesleges a politikusokra, tudósokra, állami szervezetekre, törvényekre várni.
.
A képzés és nevelés egy része tényleg állami feladat, de ha az a tény, hogy az állam csak az ezzel töltött évek számával tudja igazolni ezt a tevékenységét és nem valódi eredményekkel(*), akkor jobb, ha a felnőttképzést és nevelést a vállalatok saját kézbe veszik. Ez sokkal-sokkal gyorsabb, mint várni az olyan soha meg nem érkező generációkra, akit az állam már megfelelő módon nevelt és képzett.
.
(*) Ugye a valódi eredmény az lenne, ha hatékony, termelékeny, szakmájukhoz kiválóan értő, szorgalmas, gondos, egymással megférő, nyelveket beszélő munkaerő várná az alkalmazását. Aki egy picit is ismeri a magyar munkaerőpiacot, az tudja, hogy ettől az ideális képtől milyen messze is állunk. :(

Kedves Laci!
Természetesen ez az álláspont szilárd valóságon alapszik. Ez így is van, és ennek ellenére valahogyan ezek összefüggenek. Több módon is. Az egyik, hogy nagyon sok nem termelő embert kell eltartani néhány, egyre kevesebb vállalatnak. Egy idő után nem csak eltartani kell, hanem aktívan akadályozzák is a semmittevők a cégek virágzását. A megoldás az erőforrások koordinálása magasabb szinteken. Szidhatjuk az államot, de valójában a közös erőfeszítés, összefogás lenne a megoldás.

@Topwise: Igaza van, de attól, hogy mi itt ebben megegyezünk, az ég világon semmi nem fog az államapparátusban és a politikában megváltozni.
.
Igyekszem az energiáimat oda koncentrálni, ahol most tudok hatást elérni: ez a középvállalati ügyfeleim köre. Ezek versenyképességének javulása azt jelenti, hogy el tudnak kezdeni exportra termelni. Azok a munkák, amelyet eddig belföldi piacra végeztek el, mások (kevésbé versenyképesek, hatékonyak) által elvégezhetővé válik.
.
Így a munkaerőpiacon mindenki egyet előre tud lépni és a sor végén állók is kaphatnak egy helyet, azaz csökken az eltartottak száma is. Én ma csak ilyen "körmönfont", ám tartós megoldást nyújtó módon tudok hozzájárulni a probléma megoldásához. Ezután a politikusoknak is könnyebb lesz és learathatják az új munkahelyek teremtéséért járó babérokat! ;)

"Ráadásul - és ezt próbáltam a cikkben is bizonygatni - a termelékenység, versenyképesség, hatékonyság elsősorban vállalaton belül kezelhető kategóriák"

Háát..Nem tudom..Mégiscsak exportról van szó..
És az árfolyam? a reálkamat? a képzetlen munkaerő? a korrupció? a kiszámíthatatlan üzleti környezet?

Vannak persze cégek, akik 100 km/h ellenszélben is működnek, de mi lenne ha csekény hátszélben kéne működniük? Sokkal többen lennének és sokkal jövedelmezőbbek.

Értem, hogy László nem ezzel a részével foglalkozik a problémának, de itt van a nagy potenciál.

Azért az érdekes, hogy az államtitkár Úr azt szeretné ha mihamarabb elkezdenék a munkahelyteremtést: a politikusok.
Itt most vagy rosszul fogalmaz vagy tényleg nem érti, hogy fordítva ül a lovon.

Munkahelyek akkor teremtődnek ha van kereslet és beruházás. Magyarországon jelenleg nincs egyik sem.

Kiszámíthatatlan üzleti környezet + alacsony beruházási ráta + alacsony fogyasztás + képzetlen munkaerő + relatív erős forint + magas reálkamat = ? huhúha

Kedves Rossonerooo!
1) Az árfolyam elég sok mindentől függ és csak csapnivaló kormányok szokták tönkretenni. Ha megnézi, akkor a Ft/€ - az € létezése óta - nem nagyon változott; azaz nem volt sok ráhatása az exportunkra (drasztikus leértékelés tudja ideig-óráig segíteni azt, de szerencsére ilyen ötlet eddig nem volt).
2) Képzetlen munkaerővel rendelkezünk, de nem a kormánynak kell tanulnia, hanem a munkaerőnek. Ezt legfeljebb kisebb vagy nagyobb mértékben támogatni tudja a kormány - az adónkból. Kéne jobb tanári gárda is, de ma a tehetségesek nem mennek tanárnak, hanem inkább jogásznak, közgazdásznak, mert az a divat. Azt hiszik, hogy majd ők is parlamenti képviselők lesznek és jól élnek. Én ebben inkább a hamis értékrendet sulykoló kereskedelmi média hatását látom és nem a kormány hibáját.
3) A korrupció - kényszerből - csökken. Ma sokkal kisebb a költségvetési hiány, mint évekkel ezelőtt, s mégis működik az ország. Egyes újságok szerint még korrupcióra is futja. Ám amennyivel kevesebbet költünk, az is korrupció csökkenés volt - elsősorban.
4) Kiszámíthatatlan üzleti környezet? Én ilyet Magyarországon nem látok! Egy világgazdasági kataklizma kellős közepén néhány teher átrendezéssel (pl. szektorokra kivetett külön adókkal) megúsztuk a dolgot. Az egyik lányom Görögországban él. Na ott tényleg kiszámíthatatlan az üzleti környezet! Ahhoz képes a mi kis nyomorunk kívánatos stabilitás!
5) Ellenszél és hátszél. Hátszél volt a magyar gazdasági növekedésnek, hogy a külföldi kézbe kiprivatizált kereskedelmi bankok a 90-es évek végétől elkezdték finanszírozni a fogyasztást és a lakásvásárlást. A GDP 5-7%-a került be évente hitel formájában az országba. 2008-ban megfordult a dolog és a GDP 3-8% kifele megy az országból. Gyurcsány, Bajnai és Orbán regnálása alatt is. A bank (és minden tőzsdés) furcsa állatfajta: egy ideig elképesztően magas kockázatot is bevállal, majd utána évekig a legcsekélyebb kockázattól is riadozik. Most ez utóbbit éljük; amit felerősít, hogy különadókat kaptak a bankok a nyakukba. Majd elmúlik ez is - vagy jönnek a betöltetlen helyre hazai bankok.
6) Ám addig is a belföldi piac ki van vérezve, a kereslet csekély, mert hiába ad a kormány 3-400 MrdFt SZJA kedvezményt vásárlóerő fokozásra, ha közben 3.000 MrdFt hitelt vonnak vissza a bankok. Na ezért mondom azt, hogy a kormány kezében sokkal kevesebb eszköz van, mint gondolnánk. Ezért szorgalmazom inkább a cselekvést a különféle kormányokra várás helyett. A fizetőképes kereslet meg a határainkon kívül van, ezért exportálni kell! Ha van fizetőképes kereslet, rögtön akad bankhitel és beruházási lehetőség, tőkebefektető és minden földi jó. Ám a kormány nem tud teremteni exportképes, versenyképes, hatékony vállalatokat, ez a vállalkozói szektor feladata.
7) Magas reálkamat: ez éppen a kormány által delegált MNB tagok miatt végre elkezdett csökkenni, ebben csak dicsérni lehet a kormányt.
8) Mindig gúnyolódunk az oroszokon, hogy Putyin a cár atyuskájuk. Ám ha magunk nézünk a tükörbe, akkor mi sem vagyunk jobbak. 22 éve a kormányoktól várjuk, hogy végre jobbra forduljon a sorsunk, őket szidjuk, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy elvárnánk. Pedig soha, egyetlen korban sem a történelem folyamán nem volt annyi eszköz egy vállalat kezében, hogy saját kezébe vegye a sorsát, mint manapság. Csak felülről történő csodavárás helyett élni kellene ezekkel. :)

@Polló László:
Kedves László!
Nem vitatva azt, hogy ez a blog elsősorban arról szól, hogy azokon a dolgokon változtassunk, amire van közvetlen ráhatásunk (és ez lássuk be nem a makropolitika) azért én nem becsülném le a makrokörnyezet szerepét, történelmi példákból okulva a helyes gazdaságpolitika az ami be tud indítani egy gazdaságot, ha az nincs, minden döglődik.

1. "Az árfolyam elég sok mindentől függ és csak csapnivaló kormányok szokták tönkretenni"
Tanulmányaim szerint a helyes árfolyampolitika célja nem az, hogy alacsony vagy magas szintre lőjük be, hanem az, hogy egyensúlyi legyen. Ez kiszámolható, előre jelezhető. A kérdés, hogy az árfolyam milyen célt szolgál? Persze nincs értelme az egésznek, ha van 1 millió devizahitelesed, aki miatt nem tudod belőni az exportot támogató, növekedést elősegítő, importot visszafogó szintre az árfolyamot. Ez az egyensúlyi árfolyam valahol 300-310 HUF/EUR környékén lenne.

2. Én nem hiszek a piac ilyen mindenhatóságában egy 40 évig kommunizmusra szocializált országban. Nem vitatom, hogy életképes cégek és tudatos, tanult, felvilágosodott munkavállalók esetében egy kapitalista versenypiacon tényleg elsősorban mindenki a saját szerencséje kovácsa. De ettől vagyunk kb. 40 évre. Van itt egymillió ember értékelhető szaktudás nélkül, de átlag 4 gyerekkel. Ha ilyen a startgödröd, nem fogsz tudni értékteremtő munkát végezni, ha nem segít a képzésedben az állam.

3. Csökkenő a korrupció? Nem az a lényeg, hogy mivel előttük is csaltak, ezért ők is megtehetik, hanem hogy fejezzük ezt be, mert ez végsősoron a legtöbb embernek gazdaságilag rossz.
Ha vállalati tanácsadó lennék, én ezt mondanám a cégnek, bármennyire is kemény ezt magunkkal elkezdeni.

4. "Egy világgazdasági kataklizma kellős közepén néhány teher átrendezéssel (pl. szektorokra kivetett külön adókkal) megúsztuk a dolgot."
Én úgy látom, hogy pont ezzel ástuk meg a saját sírunkat 10 évre előre. A piacgazdaságok legfőbb jellemzője ugyanis az üzleti szereplők és fogyasztók magas bizalmi szintje (kiszámítható viselkedése) egymás iránt. Ebből fakad, hogy nem kell mindent ellenőrizni, mert az nagyon drága, plána ha külföldi vagyok és nem ismerem a terepet. Ez magyarázza, hogy miért nem éri el a magyar beruházási ráta még az amortizáció 80%-t sem.

5. A bankrendszeren szerintem sem sok védeni való van. A magyar gazdaság első számú problémája szerintem a devizahitelek fojtó hatása és ez nagyobb részben az ő saruk. A bank hagyományos szerepe ugyanis az lenne, hogy a nem vállalható kockázatokat kiszűrje a hitelpiacon és finanszírozza az életképes gazdaságokat. Nem is értem, hogy nem tűnt ez a probléma fel senkinek 4-5 évig. Ez történelmi hiba volt.
Csak sajnos azt nem látom hogy ki fogja a hiányzó pár ezer millárddal feltőkésíteni a magyar tulajdonú bankokat amitől majd lesz hitelezés és mitől lesz garancia a sikerre az, ha egy bank nem osztrák vagy német, hanem magyar. Hm.

@Rossonerooo:
Kedves Rossonerooo!
.
1) Bár ezért a közgazdászok meg szoktak róni, de nem hiszek a közgazdászok által kiagyalt elméletekben; így az egyensúlyi árfolyamban sem. Ennek oka, hogy egyre inkább látszik: a versenyképesség alapja elsősorban a kultúra, és minden más csak utána következik; ezt pedig eddig csak Max Weber és néhány nem közgazdász követője merte a szájára venni; miközben a közgazdászok a "ceteris paribus" karámjaikkal vannak elfoglalva. A forint leértékelés (amit a devizahitelesek miatt nem lehet megtenni, ebben egyetértünk) ideig-óráig segítené az exportot - jelentős gyötrelmektől kísérve (mert a vele járó infláció mindenki életszínvonalát rontaná). Az ország eladósodottsága a másik gátja a forint árfolyam rontásának: ha nincs extraprofit a magyar forint államkötvényeken, a kutya sem vásárolná azokat. Márpedig ezeket a lejárat függvényében kénytelenek vagyunk továbbra is kibocsátani, egyelőre esélyünk sincs a visszafizetésre.
.
2) Egyetértünk. Én inkább másfél millióra teszem azok számát, akiket segíteni kell. A következő intézkedésekkel:
a) A tartósan munkanélkülit lehessen minimálbér alatt is, részmunkaidőben is foglalkoztatni és ne kelljen utána járulékot fizetni.
b) Bármikor ki lehessen rúgni (nincs munkaerkölcsük, fokozatosan kell megtanulniuk).
c) Kapjanak ingyenes munka melletti tanulási lehetőséget és erre az időre is kapjanak fizetést.
d) A nyírteleki "Kedves Ház" pedagógiával fogadják be a gyerekeiket bentlakásos iskolába (hét végén a gyerek hazamegy, egyébként a bentlakásos iskolában tanul).
e) Akik be tudnak illeszkedni a munka világába, azoknak a lakhatását javítani kell, hogy ki tudja magát pihenni.
.
3) Minden ügyfelemet azzal kecsegtetem (és sokuknál már el is értem), hogy olyan mértékben tudom nála növelni a termelékenységet, hogy nem kell adót csalnia. Ám fejétől bűzlik a hal: amíg a párt finanszírozás nincs megoldva, amíg a képviseleti demokráciában az nyer a választáson, akinek több pénze van, addig a korrupció a képviseleti demokráciával rendelkező országokban kiirthatatlanul megmarad - legfeljebb a mértéke csökkenthető. Most nálunk valamennyit csökkent (egy nagyon magas értékről), de ez messze van még a kívánatostól.
.
4) Mivel a bankokkal igazán barátságos Gyurcsány-Bajnai regnálás alatt több hitelt vontak ki az országból, mint Orbánék 2 és fél éve alatt, ezért nem hiszem, hogy most ástuk meg a sírunkat a különadókkal. Hazánkban nagyon alacsony a teherviselése a legtehetősebb multinacionális cégeknek, a GDP 2-3%-ára tehető teher átrendezést hajtott végre a kormány - amit azok gond nélkül lenyeltek: nem költöztek ki az országból és legalább annyi új munkahelyet hoztak létre, mint amennyit megszüntettek. Németh László is már felismerte "a minőség forradalmát", korunkban meg is éljük azt. Nem az számít, hogy mekkora az adó, hanem hogy az itt meglévő humán vagyon képes-e megfelelni a világpiac egyre szigorodó követelményeinek. Minél inkább igen, annál több értéket tud létrehozni, és annál inkább kívánatos termelési és fejlesztési hely Magyarország. Ezért nemcsak a munkából kiszorultak fejlesztésére kell gondolni, hanem a szakmunkásokra, mérnökökre, technikusokra és egyéb érték előállítókra. Nem jó, hogy a beruházási ráta csak 80%-on áll, de ennek legfőbb oka az, hogy Európa egyre rosszabbul áll a világgazdasági versenyben. Ám én azt gondolom, hogy nem Kínával, Indiával kellene versenyezni, sokkal inkább a németekkel. Ezért tartom fontosabbnak a motorgyártás az Opelnél és az Audinál, mint az összeszerelést a Suzukinál. Az előbbivel sokkal több értéket lehet előállítani, az utóbbinál a nagy érték Japánból érkezik és az ott élőket gazdagítja.
.
A bizalom fontos dolog, ezért tartom jónak, hogy a különadók rendszere elsősorban az oligopol piacokat élvezőket sújtotta és a magas hozzáadott értéket előállítókat nem. Ezzel az elhibázott privatizáció került egy kicsit korrigálásra.
.
5) Speciális posztszocialista ország jelenség (de nem mindegyik posztszocialista országban), hogy a kereskedelmi bankokat külföldi kézbe hagytuk átmenni; a világ többi országa nem követi el ezt az őrültséget. Nem valamiféle túlhajtott nacionalizmus miatt, hanem mert ez kiszolgáltatottságot jelent, amit egy ország nem engedhet meg magának. 2008-ban minden bank a saját anyacégéhez, anyaországához vonta vissza a tőkét. Hazánkban így tett az OTP, de az összes többi bank csak kivitte a pénzt; ennek a hiány azóta is látszik, ez volt a közvetlen oka a belföldi piac összeomlásának, amely azóta is csak vegetál. Az elmélet szépen leírja, hogy azért jó közvetlen állami finanszírozás helyett kereskedelmi bankokkal finanszírozni a piacot, mert ők a nagy tapasztalatukkal "a nem vállalható kockázatokat kiszűrik és az életképeseket finanszírozzák". Aha... Ez is egyike a neoliberális meséknek, aminek nincs semmi alapja. Ma a bankok elsősorban spekulánsok, s úgy viselkednek, mint a tőzsdések. Fújják, fújják a buborékot, majd nyalogatják a sebeiket, amikor kipukkad.
.
Ki fogja a magyar bankokat feltőkésíteni? Mi magunk - hosszú, keserves éveken át. Ám a banki multiplikátor hatás miatt sokkal érdemesebb ide betenni a pénzt, mint állami/EU-s támogatásokba.
.
A banki sikernek nincs garanciája. El kellene érni, hogy ne csak egy paraméteres (=pillanatnyi profit) legyen egy bank stratégiai optimuma. De ez megint messzire vezető gondolatmenet. :)